GURYONGPO FALFESTMÉNYES FALU

A Pohangban, a Gyeongsangbuk-do tartományban található Guryongpo partján élt egy Soeun nevű aranyos kis haenyeo.

Soeun szerette ezt a tenger illatával teli falut.

A hullámverés hallatán megdobbant a szíve, és a tenger látványa mosolyt csalt az arcára.

Soeun nagymamája volt a leghíresebb haenyeo a faluban.
Bár százéves kora után abbahagyta a búvárkodást, mégis több időt töltött a tengerrel, mint bárki más.

A nagymama megfogta Soeun kezét, és egyenként megtanította neki az egyes tengeri élőlények nevét.

Nagymama mindig így mesélt neki a tengerről. Neki köszönhetően Soeun könnyen összebarátkozott a tengerrel.

Soeunt a faluban élénk gyermekként ismerték. Bár még fiatal volt, nem félt a víztől, és a szemei csillagként csillogtak, amikor a tengerről szóló történeteket hallott.

De Soeun szíve mélyén mindig is ott volt egy megoldatlan kíváncsiság.

Ez a legenda miatt volt, amelyet a falu vénei összegyűltek, hogy elmeséljenek olyan éjszakákon, amikor a tengeri szellő elcsendesedett, és a holdfény ragyogott.

"Réges-régen, egy viharos napon tíz sárkány próbált felemelkedni az égbe az előttünk lévő tengerből. De egy visszazuhant az óceánba, és csak kilenc érte el az eget. Ezért lett a falunk Guryongpo, a Kilenc Sárkány Kikötője néven ismert. Miután a sárkányok felemelkedtek és a vihar elült, gyönyörű szivárvány húzódott az égen."

A felnőttek úgy mesélték ezt a legendát, mintha valami olyasmi lenne, amivel dicsekedni lehet, de Soeun számára nem hangzott többnek, mint egy álomszerű, titokzatos mesének.

Így hát Soeun gyakran mormogott magában.

Miért merült vissza a sárkány a tengerbe?
Lehet, hogy van valami oka?'

Aztán egy nap heves vihar tombolt, akárcsak a legendában.
Egész éjjel dörgött a mennydörgés és villámlott a villám.

Másnap reggel elállt az eső. A felhőkön keresztül meleg napfény bukkant elő, és egy gyönyörű szivárvány ragyogott a tenger felett.

Amint meglátta a szivárványt, Soeun léptei a tenger felé vitték.

"A tenger most kristálytiszta lehet!"
Szívdobogva vett egy mély lélegzetet, és belevetette magát az óceánba.

Ahogy úszott a vízben, egy fénysugár ragadta meg a szemét a hullámok között.

Közelebb úszva Soeun meglátott valamit, ami halványan izzott. Nem kagyló vagy színes korall volt, hanem egy nagy, tojás alakú gyöngy.

Mi ez? Úgy néz ki, mint egy kő, mégis olyan, mint egy hatalmas gyöngy!' A nagy gyöngynek kékes árnyalata volt, és amikor megérintette az ujjbegyét, meleg energia áramlott át rajta.

Óvatosan a hálójába helyezve a gyöngyöt, Soeun szíve vadul kalapált.

Szorosan fogta a hálót, hogy ne veszítse el a gyöngyöt, és felszínre bukkant.

Soeunt a faluban élénk gyermekként ismerték.
Bár még fiatal volt, nem félt a víztől, és a szemei csillagként csillogtak, amikor a tengerről szóló történeteket hallott.

De Soeun szíve mélyén mindig is ott volt egy megoldatlan kíváncsiság.

Ez a legenda miatt volt, amelyet a falu vénei összegyűltek, hogy elmeséljenek olyan éjszakákon, amikor a tengeri szellő elcsendesedett, és a holdfény ragyogott.

"Réges-régen, egy viharos napon tíz sárkány próbált felemelkedni az égbe az előttünk lévő tengerből. De egy visszazuhant az óceánba, és csak kilenc érte el az eget. Ezért lett a falunk neve Guryongpo, a Kilenc Sárkány Kikötője. Miután a sárkányok felemelkedtek, és a vihar elült, gyönyörű szivárvány húzódott az égen."

A felnőttek büszkén mesélték ezt a legendát, de Soeun számára nem hangzott többnek, mint egy álomszerű, titokzatos mesének.

Így hát Soeun gyakran mormogott magában.

Miért merült vissza a sárkány a tengerbe?
Lehet ennek valami oka?'

Aztán összeszedte a bátorságát, és belevetette magát a tengerbe!

A sziklakapun való áthaladás után az ösvény kettévált. Az egyik egy mély, sötét hínárerdőbe vezetett, míg a másikat egy erős kagyló alakú zsilip zárta el.

Tétovázva, hogy merre menjen, Soeun elolvasta az elágazásnál lévő táblát.

Egy rejtvény volt ráírva.

<"Amikor eljön a tél, kik vagyunk mi, akik új ruhát és új nevet kapunk?">

Soeun figyelmesen bámulta a táblát, és lehajtotta a fejét.

"A ruhák télen megváltoznak? Mi a fenét jelenthet ez?"

Ekkor egy ezüstös hullám száguldott felé. Heringek százai kavarogtak Soeun körül, farkuk lobogott. A hosszú fülű hering elöl vigyorgott és suttogott.

"Kis Haenyeo, mi bánt téged?"

Soeun sokáig úszott, amíg az ezüstös ösvény eltűnt.
Ekkor egy abalone- és hínárfákkal teli falu jelent meg.

Az egyik abalone óvatosan kidugta a fejét a héjából.

"Soeun, már vártunk rád. Guryong mondta nekünk."
"Rendben! Azért jöttem, hogy találkozzak Guryonggal."

"Akkor át kell menned ezen a falun.
De nem sétálhatsz csak úgy át.
Csak olyan emberek mehetnek át a falunkon, akik igazán ismerik a tengert.
Most pedig, szeretnél megfejteni egy rejtvényt?"
"Természetesen!"

Az abalone lassan, a hullámok ütemében beszélt.

"Szorosan kapaszkodom a sziklákba, hogy életben maradjak.
De milyen szerszámmal szednek le minket?"

Milyen mélyre ment?
Hirtelen az óceán hullámai örvényként kezdtek kavarogni.

"Ah!"

Soeun erősen kapaszkodott a halászhálóba,
de a heves áramlat elsodorta, ereje elszállt.

Ekkor történt.
Egy hosszú, puha kar csúszott felé, és gyengéden átölelte Soeunt.
A hosszúfülű polip volt az, aki úgy bújt el, mint egy szikla.
A polip lassan felfedte bíborvörös testét, és halk, kedves hangon megszólalt.

"Kis Haenyeo, jól vagy?
Az előbb egy örvény volt a tengerben, ami majdnem elnyelt téged."
"Nagyon szépen köszönöm, polip.
Ha te nem lettél volna, nagy bajban lennék."

"Tényleg? Én is gyorsan látni akarom Guryongot."
"Akkor először is ki kell jutnunk erről a labirintusszerű helyről.
Csak akkor juthatunk el oda, ahol nincsenek örvények.
Ha bízol bennem, velem jössz?"

A polip kinyújtotta egyik hosszú karját Soeun felé.

Soeun egy pillanatig habozott, majd határozottan megragadta a puha polip karját.

"Most pedig kapaszkodj erősen.
Ahhoz, hogy találkozzunk Guryonggal, el kell mennünk a barlangba.
Elviszlek oda."

Így hát kézen fogva úsztak át a labirintuson a barlang felé.

Végül megérkeztünk a kék barlanghoz, ahol Guryong élt.
A barlang belseje káprázatos volt, mintha csillagok záporoztak volna alá, kagylók és korallok tapadtak minden falra, és olyan pompás volt, mint egy ékköves palota.

Amikor Soeun rövid ideig tétovázott a bejáratnál, egy nagy árnyék vetült elé.
Ez volt a bálna, a barlang őre.

Keményen megdolgozott azért, hogy idáig eljusson,
kis Haenyeo. Én vagyok a bálna, aki ezt a barlangot őrzi."

A bálna hangja mély és kedves volt.
És visszhangzott.

"Akkor hol lehet Guryong?
Elhoztam a kívánságteljesítő gyöngyöt."

A bálna elmosolyodott, és a gyöngyöt nézte.

"Guryonggal ennek a barlangnak a legmélyén találkozhatsz. Kövess engem."

Soeun egy kicsit megijedt a sötét, hatalmas barlangtól.

Éppen amikor habozott, hogy mélyebbre menjen-e, a hullámok fodrozódtak, és hallotta, hogy valaki közeledik.

"Hogy kerültél ide?"

Megfordult, és látta, hogy egy naphal, egy hering, egy abalone és egy polip rohan felé.